Az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 területek egy olyan összefüggõ európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentõségû természetes élõhelytípusok, vadon élõ állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul kedvezõ természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. Olyan zöld infrastruktúra, mely biztosítja Európa természetes élõhelyeinek ökoszisztéma szolgáltatásait, valamint jó állapotban való megõrzöttségét. A Natura 2000 hálózat alapja az 1979-es madárvédelmi irányelv (Birds Directive), illetve az azt 2009-ben felváltó kodifikált változat[1], valamint az 1992-es élõhelyvédelmi irányelv (Habitats Directive) [2][3]. A teljes hálózat Európa szárazföldi területeinek mintegy 17%-át fedi le, ez körülbelül teljes Németország területével egyenlõ.
A madárvédelmi irányelv általános célja a tagállamok területén, természetes módon elõforduló összes madárfaj védelme. Különleges madárvédelmi területnek azok a régiók számítanak, amelyek az 1. mellékletben felsorolt, a tagállam területén rendszeresen elõforduló és átvonuló fajok nagy állományainak adnak otthont, valamint a vízimadarak szempontjából nemzetközi jelentõségû vizes élõhelyeket foglalnak magukban.
Az élõhelyvédelmi irányelv fõ célkitûzése a biológiai sokféleség megóvása, a fajok és élõhelytípusok hosszú távú fennmaradásának biztosítása, természetes elterjedésük szinten tartásával vagy növelésével. Az irányelv írja elõ az európai ökológiai hálózat, a Natura 2000 létrehozását, melynek a madárvédelmi irányelv rendelkezései alapján kijelölt területek is részei. A különleges természet-megõrzési területeket az 1. mellékleten szerepelõ közösségi jelentõségû természetes élõhelytípusok (amelyeket az eltûnés veszélye fenyeget, vagy kicsi a természetes elterjedésük, vagy egy adott biogeográfiai régión belül jellemzõ sajátosságokkal bírnak) és a 2. számú mellékleten szereplõ közösségi jelentõségû (veszélyeztetett, sérülékeny, ritka vagy endemikus) állat- és növényfajok védelmére kell kijelölni. Azok az élõhelytípusok és fajok, melyek fennmaradását csak azonnali intézkedéssel lehet biztosítani kiemelt jelentõségûek és az unióban elsõbbséget, prioritást élveznek